Móricz Zsigmond

A medve meg a móc

Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Egy tenyere
Tele vele,
A másikkal
Ugy csap bele.
Meghámozza, lám, lám,
És bekapja, hám! hám!
Ha teleszed egy mancsot,
Vigan eszi és csamcsog.

Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Nagyhaju móc keresi,
Öblös zsákba beszedi.
Bosszus, mérges,
Sok a férges,
Ritka a jó,
Zsákba való.
- Ej szentecském, mennybe lakó,
Ki járkált itt annyi lopó?
Én előlem aki szedi,
Hogy a nyakát törd ki neki!

- Jó a ropogó,
Piri mogyoró?
Egy marokkal adok neked,
Elő ne híjd a szenteket!
Szól nevetve
Igy a medve;
Tele marka,
Odatartja.
Eltátja a száját ekce,
A szegény móc s nyögi: Nyechce!
Nem kell kérem nagyságos úr,
S ugy elszalad, akár a nyul.