Költészetem: úgy sétálok veled
- - U U - - - - U U
a bús völgyek és bús dombok felett,
U - - U - - - - U -
mint aki maga se tudja, kivel jár...
- U U U U U - U U - -
Hol dús karodba öltöm a karom,
- - U - U - U U U -
hol fátylaiddal szívem takarom,
- - U- - - - U U -
hol úgy figyellek, mint rabot a foglár...
U - U - - - U U U - -
Arcodnak minden izmát ismerem,
- - - - U - - - U -
mégis a legforróbb titok nekem -
- U U - - - U - U -
jaj, szerelem ez, jaj, ez féltékenység!
- U U U - U - - - - -
Ami szép benned: fellobogtatom,
U U - - - - U - U -
hogy száz szépséggé váljék a napon,
- - - - - - - U U -
hogy mások is, hogy mások is szeressék...
- - U - - - U - U - -
Amit te súgsz, oly mélyen hallom azt,
U - U - - - - - U -
mint a legfénylőbb, mennyei vigaszt;
- U - - - - UU U -
sem ébren lenni, sem aludni nem hagy...
U - - - U U U - U - U
Költészetem, ragyogó szőke lány,
- - U - U U - - U -
senki sem tudja, magam sem talán:
- U - - U U - - U -
törvénytelen lányom, vagy kedvesem vagy?
- - U - - - - - U - U
| A
A
B
| 10
10
11
| | A
A
B
| 10
10
11
| | A
A
B
| 10
10
11
| | A
A
B
| 10
10
11
| | A
B
C
| 10
10
11
| | A
B
C
| 10
10
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|