Lehullt az éjnek súlyos szárnya.
U - U - - - - - U
Alszik a pesti bérkaszárnya.
- U U - U - U - U
A sok meghajszolt, fáradt lélek:
U - - - - - - - U
urak, nagyságák, bús cselédek.
U - - - - - U - U
Pihen a gond, a bú, a kétség,
U U U - U - U - -
ágyára nyomta a sötétség.
- - U - U U U - -
Ilyenkor nyújtja ezüsttálon
U - - - U U - - -
bő kincseit az édes álom...
- - UU U - U - U
Ilyenkor, végre valahára
U - - - U U U - U
jegygyűrű fut a lány ujjára...
- - - U U - - - U
Csönd... csak egy árva macska nyávog.
- U U - U - U - U
Én is eloltom a világot.
- U U - U U U - U
Tegyük holnapra el a mát!...
U - - - U U U -
...Egy jaj-t hallok a falon át...
- - - U U U U -
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 8
8
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|