Pósa Lajos Kati néni című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Áldott volt a szive, áldott volt a lelke,
-  -    -   U   U U  -  -    -   U  -  U 
Ajtaját hiába senki se zörgette.
-  U -   U- U  -  U  U  -  -  U  
Mindenkin segitett szives jó`karattal,
 -  -  -   U U -     U -   -  U -  U  
A mit jobbja nyujtott, soh`se tudta a bal.
U  -   -   U   -  -     -   U  -  U U  U   

  
Hogyha valahova beköszönt az inség,
 -   U  U U U U  U U  -   U  -  -   
Szó nélkül ott termett Kati néni mindég.
  -  -  U  -    -  -    U U  - U  -  -  
A mit Isten adott, vitt azt elegendőt,
U  U  -  U  U -     -   -   U U -  -   
Telerakott egy-egy kosarat vagy kendőt.
 U U U -   U   -    U U -   -    -  -   

  
Széjjelosztogatta a szükölködőknek,
  -  U -   U -  U U   U -  U -  -   
Hogy örült a lelke, ha sütöttek, főztek!
 U   U -   U  -  U   U  U -  -    -  -   
Nem volt a világon boldogabb ő nála,
 -   -   U  U - -   -  U -   -  - U  
Ha a kéményt vigan füstölögni látta.
 U U  - -     U -   -  U -  U  -  U  

  
Templomba mindennap, reggel, este elment,
 -   -  U  -  -  -    -  U   -  U -  -    
Dicsérni az Urat, a jóságos Istent.
 U  -  U U  U U   U  - - U  -  -    
Mint igaz keresztény, adakozott bőven
 -   U -   U -   -    U U U -    - U 
Az eklézsiának minden esztendőben.
U  -  -  U- -   -  U  -   -  - U   

 
Ő vitette Pestről a két uj harangot,
-  U -  U  -   -  U  -  -   U -  -   
Behuzatta fényes bádoggal a tornyot.
 U U -  U  -  -   - -  U  U  -   U  
A katedrát is ő maga csináltatta,
U  U -  -  U  -  U U   U -  -  U 
Emlékül ott ragyog áldott neve rajta.
-  - U  -    U  U  -  -    U U  -  U  

 
A szegény iskolás gyerekeknek ő vett
U   U -   -  U -    U U -  U  -  -   
Pennát és papirost, kalamárist, könyvet,
 -  -  -   U U -     U U - -     -   U  
A ki jól tanult és magát jól viselte,
U  U  -   U -   -   U -   -   U -  U  
Megajándékozta, megörvendeztette.
 U U -  - -  U   U -  -  -  -  U  

  
Nagy gondja volt a kis neveletlenekre,
 -    -   U  -   U  -   U U -  U -  U 
Apátlan, anyátlan, árva gyerekekre.
U -  U   U  -  U   -  U   U U -  U  
Mint tulajdon anyjuk, táplálta, ruházta,
 -    U -  U  -   -    -  -  U   U -  U 
Apró néppel mindég tele volt a háza.
-  -  -  -   -  -   U U  -   U  - U  

  
Föl-fölállitgatta egy sorjába` őket,
 -   U -  -  -  U -    -  - U  - U  
A kis csivajgókat, rendetlenkedőket.
U  -    U -  - -    -  -  -  U - -   
Mint az orgonasíp, ugy állottak sorba`,
 -   U  -  U U -   U   -  -  -   -  U  
Egreczéroztatta... végig csókolgatta.
-  -  - -  -  U     - -    - -  -  U  

 
Aztán az egyiket a térdére vette,
-  -  U  U  U U  U  -  - U  -  U  
Két-három porhajas a lábához ült le.
 -   - -   -  U U  U  - - U  -    U  
Ki a nyakán csüngött, ki mellé oldalgott...
 U U   U -    -  -     U  -  - -  -  -      
Beszélt aztán nekik sok szép fura dolgot.
 U  -   -  -   U -   -    -   U U  -  U   

  
Mesélt Argyilusról, Tündér Ilonáról,
 U -   -   U -  -    -  -  U U - -   
Kacsalábon forgó arany, ezüst várról,
 U  U - -   -  - U U    U -    -  -   
Hétfejü sárkányról, vasorru bábáról,
 -  U U  -  -   -    U -  U  - - -   
Fekete városról, óriás királyról.
 U U U  - -  -   - U-   U -   -   

  
Mikor a mesébe bele-belefáradt:
 U U  U  U - U  U U  U U - -     
Deszkadarabokból csinált nekik házat.
 -   U U U -  -    U -    U -   - U  
Aztán kergetősdit vagy bujósdit játszott,
-  -   -  U -  -   -    U -  -   -   -    
Felejtette velök a bús árvaságot.
 U -  -  U  U U  U  -  -  U - U   

  
Nap nap után igy folyt... Egyszer a kis árvák
 -   U  U -  -    -       -    U  U  U  -  -  
Nagy szomorkodással a falut bejárják.
 -     U -  U -  U  U  U -   U -  -   
Zokogva beszélik, hogy a Kati néni
 U -  U  U  - -    U   U  U U  - U 
Nem akar játszani, nem akar mesélni.
 U  U -   -   U U   U  U -   U -  U  

 
Ugy is volt csakugyan... Fehér lett, mint a fal,
U   -   -     U U  -      U -   -     -   U  -   
Nem törődött többet a kis árva haddal.
 -   U - -    -  U  U  U  -  U  -  -   
Hiába költötték, esedezve, szépen:
 U- U  -  -  -   U U -  U    - -    
Jó lelke már akkor üdvözült az égben.
 -  -  U  -  -  U  -  U -   U  -  U   

 
A mikor temették, a mikor kivitték:
U  U -   U -  -   U  U -   U -  -    
Sirt az egész falu, sirt az egész környék.
 -   U  U -    U U   -   U  U -    -   -   
Jajszóval ödöngtek a kicsik utána...
 -   - U  U -   U  U  U  U  U - U    
Mindenik csak akkor lett igazán árva!
 -  U -    U  -  -   -   U U -  -  U  

  
Még a harangok is szomorubban szóltak,
 -  U  U -  U  -    U U -  -    -  -   
Zokogó panaszszal, siralmasan kongtak.
 U U -  U -    -    U -  U -   -   -   
Csak az ég mosolygott, csak az ég örvendett,
  U  U  -   U -   -      U  U  -  -  -  -    
Hogy egy jó lélekkel a lakosa több lett.
 U   -    -  - -  U  U  U U U  -    -    

  
De az egekben sincs, tudom, neki párja,
 U U  U -  -   -      U -    U U  -  U 
Ott is ügyel ő a szegényre, árvára.
-   U  U  U  - U   U -   U  -  - U  
S mivel onnan több jót nem tehet már vélök:
   U U  -  -   -    -   -   U -   -   - U   
Az ur zsámolyánál imádkozik értök!
U  -    - U  - -  U -  U U  -  U  
A

A

B

B

 12

12

13

13

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

C

 13

12

13

12

A

B

C

D

 12

12

12

12

A

A

A

A

 12

12

12

12

^ Bokorrím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím




Alliteráció



















































Alliteráció





Alliteráció