Szerző
Pósa Lajos

Pósa Lajos

költő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa

1850. április 9. — 1914. július 9.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1088 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 8.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Pósa Lajos

Kati néni

Áldott volt a szive, áldott volt a lelke,
Ajtaját hiába senki se zörgette.
Mindenkin segitett szives jó'karattal,
A mit jobbja nyujtott, soh'se tudta a bal.

Hogyha valahova beköszönt az inség,
Szó nélkül ott termett Kati néni mindég.
A mit Isten adott, vitt azt elegendőt,
Telerakott egy-egy kosarat vagy kendőt.

Széjjelosztogatta a szükölködőknek,
Hogy örült a lelke, ha sütöttek, főztek!
Nem volt a világon boldogabb ő nála,
Ha a kéményt vigan füstölögni látta.

Templomba mindennap, reggel, este elment,
Dicsérni az Urat, a jóságos Istent.
Mint igaz keresztény, adakozott bőven
Az eklézsiának minden esztendőben.

Ő vitette Pestről a két uj harangot,
Behuzatta fényes bádoggal a tornyot.
A katedrát is ő maga csináltatta,
Emlékül ott ragyog áldott neve rajta.

A szegény iskolás gyerekeknek ő vett
Pennát és papirost, kalamárist, könyvet,
A ki jól tanult és magát jól viselte,
Megajándékozta, megörvendeztette.

Nagy gondja volt a kis neveletlenekre,
Apátlan, anyátlan, árva gyerekekre.
Mint tulajdon anyjuk, táplálta, ruházta,
Apró néppel mindég tele volt a háza.

Föl-fölállitgatta egy sorjába' őket,
A kis csivajgókat, rendetlenkedőket.
Mint az orgonasíp, ugy állottak sorba',
Egreczéroztatta... végig csókolgatta.

Aztán az egyiket a térdére vette,
Két-három porhajas a lábához ült le.
Ki a nyakán csüngött, ki mellé oldalgott...
Beszélt aztán nekik sok szép fura dolgot.

Mesélt Argyilusról, Tündér Ilonáról,
Kacsalábon forgó arany, ezüst várról,
Hétfejü sárkányról, vasorru bábáról,
Fekete városról, óriás királyról.

Mikor a mesébe bele-belefáradt:
Deszkadarabokból csinált nekik házat.
Aztán kergetősdit vagy bujósdit játszott,
Felejtette velök a bús árvaságot.

Nap nap után igy folyt... Egyszer a kis árvák
Nagy szomorkodással a falut bejárják.
Zokogva beszélik, hogy a Kati néni
Nem akar játszani, nem akar mesélni.

Ugy is volt csakugyan... Fehér lett, mint a fal,
Nem törődött többet a kis árva haddal.
Hiába költötték, esedezve, szépen:
Jó lelke már akkor üdvözült az égben.

A mikor temették, a mikor kivitték:
Sirt az egész falu, sirt az egész környék.
Jajszóval ödöngtek a kicsik utána...
Mindenik csak akkor lett igazán árva!

Még a harangok is szomorubban szóltak,
Zokogó panaszszal, siralmasan kongtak.
Csak az ég mosolygott, csak az ég örvendett,
Hogy egy jó lélekkel a lakosa több lett.

De az egekben sincs, tudom, neki párja,
Ott is ügyel ő a szegényre, árvára.
S mivel onnan több jót nem tehet már vélök:
Az ur zsámolyánál imádkozik értök!

Pósa Lajos aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


43Valeria

2014. május 10. 16:41

Bár ma is lehetne sok hasonló lélek, mint a Kati néni. Nemesné Valéria

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ