Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,
- U U - - U U - U - U U -
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
U U U - - - U - U U U - -
fényes, páncélos, ízelt bogarat.
- - - - U - - U U U
Úgy született később az ajkamon, mint
- U U - - - U - U - -
a trombitahang, mint a trombitahang
- - U U - - - - U U -
katonák szomjas, cserepes ajkain.
U U - - - U U U - UU
De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön
U U - - - U - - U U - U -
mint beesett szemek gödreiben
- UU - U - - UU -
remegve fölcsillan a könny.
U - U - - U U -
Nem magamért sírok én: testvérem van millió
- U U - - U - - - - - - U-
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
- U - - - U - - U -
még álmából sem ismeri ami jó.
- - - - U - U U U U -
Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa
U U - - - U U - U U - - U U U U U
és örül ha egy nagy skatulyás házban
- U - U - - U U - - -
jut neki egy városi zord kis skatulya.
- U U - - U U - - U U U
És örül hogy - ha nem bírja már s minden összetört -
- U - - U - - U - - U - U -
átléphet az udvari erkély rácsán
- - U U - U U - - - -
s magához rántja jó anyja, a föld.
U - - - U - - U U -
Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál
U U - U - - U - - U- U U U -
mint cigány a siralomházban.
- U - U U U - - -
Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár!
- - U - - U - - U - - - U -
Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó?
U - U - U - - U - - - U U -
Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull
U U - U U - U U - -
s nem kérdi, mire jó?
- - U U U -
| A
B
A
| 13
13
10
| | A
B
C
| 11
11
11
| | A
B
C
| 13
10
8
| | A
B
A
| 14
10
11
| | A
B
C
| 17
11
12
| | A
B
C
| 14
11
10
| | A
B
C
| 15
9
14
| | A
B
C
| 14
10
6
| | | |
|
|