Ne hivj...
Ne hivj engem ki a mezőre,
Ha elveszett virága, zöldje!
Vagy a gyorsan futó patakhoz,
Mely a bércről hullt lombokat hoz;
Ábránd, öröm, dal messze-széledt...
Közel, távol kinzó enyészet!
Bezárkozván ülök szobámban,
Hogy e bús képeket ne lássam...
S igy is borongok... lázas elmém
A táj sötét rajzát viselvén.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2014. április 5. 17:49 |
Természet változása, az ősz hoz ily hangulatot. Nagyon szép vers. Nemesné Valéria