Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1130 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 4.

Megosztás

Címkék

Nagy Imre

Sóhajtás a szünidőhöz

Pénzemnek holdja elfogyatkozott,
Egy árva fillér sincsen birtokomban:
Szurkolni kell az orditóriumban;
lsten megvert, sorsom megátkozott.

Derűm sötét borúra változott, -
Egy-két ütet tapló áll tarsolyomban,
Mely pénztől duzzadt gazdagabb koromban,
Míg még ünnep s civisgyerek hozott.

De már többé sem ez, sem az nem ád,
Végére jártam a salláriomnak,
Zártan ajtója a panáriomnak:

Hasam korog, szemem káprázva lát.
Koplalni baj, torkig lakozni jó:
Jövel hát, várva-várt vakáció!

1837.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!