Szerző
Erdélyi János

Erdélyi János

ügyvéd, akadémiai tanár, költő

1814. április 1. — 1868. január 23.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1316 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 4.

Megosztás

Címkék

Erdélyi János

Elmennék én katonának...

Elmennék én katonának,
Csak kötéllel ne fognának.
Ugyan kinek volna kedve
Gyöngyélethez erőltetve?

Szenvedni katona dolga,
Sok az ura, fényes szolga.
Egyik lábbal a békóban,
Másikkal a koporsóban.

Szegény kenyér, nincs benne só,
Huson leves, csak néha jó,
Járja mindennap számára,
Csillagot néz vacsorára.

Van is, nincs is becsülete,
Készülgetés az élete,
Nincsen török, sem francia,
Mégis strázsát kell állnia.

A világot hitetgeti,
Ha sarkantyuját pengeti.
Megszánja szép gazdasszonya,
Úgy vacsorál a katona.

Berzéte, 1839.

Erdélyi János aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!