Egy gyermek tekintvén egyszer a tűkörbe
- - - U - - - U U - - U
Látja, hogy a nénje fonnyadt, sárga, görbe,
- U U U - U - - - U - U
Csudálja mellette formája szépségét,
U - U - - U - - U - - -
Gyalázza nénjének rút éktelenségét.
U - U - - - - - U - - -
Ki anyjához futván kezdi panaszolni,
U - - - - - - U U U - U
Hogy nem szűnik öccse őt rútul mocskolni,
- - - U - U - - - - - U
S a leányok dolgába hogy magát avatta,
U U- - - - U - U - U - U
Természet a tűkröt mert nem nekik adta.
- - U U - - - - U U - U
Bölcs anyjok mindkettőt az ölébe veszi
- - - - - - U U - U U U
S békéltetésökre ezt a törvényt teszi:
- - U - - U - U - - U U
Ha többé a tűkör ötlik szemetekbe,
U - - U - U - - U U - U
Juttassa gyermekim! kérlek eszetekbe,
- - U - U - - U U U - U
Hogy te szépségedet bűnnel be ne mocskold,
- U - - U - - - U U - -
Te pedig formádat virtussal kipótold.
U U - - - - - - - U - -
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
| 12
12
12
12
12
12
13
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
|