Emberektől eltitkolám
- U - - - - U -
De sirodnak mind megmondtam,
U U - - - - - U
A mit mélyen szenvedek én:
U - - - - U U -
Vádat, szégyent, nagy titokban,
- - - - - U - -
Hogy megölőd tán én voltam!
- U U - - - - U
Azt hittem, hogy ki sem hallá,
- - - - U - - -
De a fűben volt egy féreg,
U U - - - - - -
Meg egy koldus a kapuban,
U - - U U U U U
Ezek hallák: mit beszélek,
U - - - - U - -
Föl volt fedve vád és vétek.
- - - U - - - U
És a féreg - ez az élő
- U - U U U - -
Alázat - a föld rögéből
U - U U - U - -
Idételen hitvány fejét
U - U - - - U -
Láttam, hogy mint emelé föl,
- - - - U U - U
Én mellettem - büszkeségből!
- - - - - U - -
És a koldus, temetőnek
- U - - U U - -
Kapujában a mint álla, -
U U - U U - - U
Láttam, mi volt szemeiben:
- - U - U UU U
Iszony, vigasz és a hála,
U - U U - U - U
Hogy nyomorubb is van nála!
- U U - - - - U
| A
B
C
B
B
| 8
8
8
8
8
| | A
B
C
B
B
| 8
8
8
8
8
| | A
A
B
A
A
| 8
8
8
8
8
| | A
B
C
B
B
| 8
8
8
8
8
| | | |
| Alliteráció
Alliteráció
|