Szerző
Szemere Miklós

Szemere Miklós

költő, műfordító, ügyvéd és politikus

1802. június 17. — 1881. augusztus 20.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 551 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 31.

Megosztás

Címkék

Szemere Miklós

Avult csuha

Elrongyollott, avult csuha,
Már ez az én életem!
De ha már nyakamba csapták,
Holtomig le nem vetem.

Itt a tél! a csuhát télre
Ki vetné le cimborák!
"Rosz juh, mely nem birja gyapját!"
A pap még igy szólna ránk!

Igaz! kopár juhlegelő,
Már a vénnek ez a föld!
Ameddig csak ellát szemünk,
Nincsen rajta semmi zöld.

Reménységünk: viharűzte
Száraz kóró, fut, kereng. -
Eh! hogy telelünk ki? az a
Gazdánk gondja, nem mienk! -

Élet: tarka alföldi szűr!
Viritottál hajdanán! -
Mind lekoptak már cifráid,
Le a rózsa, tulipán!

Amig uj vagy, a tűz nyájas
Melegével vagy tele,
Ha megkoptál, foszlányidon
Átalfú a tél szele.

Rongyos élet, koldus condra!
Öregség a te neved.
Ki tűrne ha a vidámság
Olykor nem foltozna meg!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ