Én is vesztettem már - kit magános órán - - - - - - - U - U - - Megsirassak lelkem egész fájdalmával, - U - - - U U - - - - U Össze forrott szívem - e sötét világnak - U - - - U U U - U - U Egy kis porszemével - egy uj sírhalmával. - - - U - U U - - - - U Élet és sír között van megosztva szívem, - U - - U - - U - U - - Mint magános tölgy a puszta közepében. - U - - - U - U U U - U A milyen magasra nyúlik fel a légbe, U U - U - U - - U U - U Ép oly mélyen fészkel a föld kebelében. - - - - - U U - U U - U Sötét hollók jönnek sötét hollók szállnak, U - - - - - U - - - - - Le is törnék sulyok alatt a fa-lombja. - U - - - U U U - U U - U Ha virágos gyepen játszó gyermekeimnek U U - - U - - - - U U- - Felrebbentésökre nem terjedne gondja. - - - - - - U - - - U - U Meghajlik a lomb, a hollók felrepülnek, - - U U - U - - - U - - De sötét mezökről ott marad az árnyék, - U U - U - - - U U U - - Át villan keblemen az örök egy percze... - - - - U U U U U - - U Mégis mégis mintha övig földben járnék. - - - - - U U - - - - -
| A
B
B
B
| 12
12
12
12
| | A
B
B
B
| 12
12
12
12
| | A
B
C
B
| 12
12
13
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció
|