Szemere Miklós Emmi című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Én is vesztettem már - kit magános órán
-  -   -   -  -   -     -   U - U  - -  
Megsirassak lelkem egész fájdalmával,
 -  U -  -   -  U  U -    -  -  - U  
Össze forrott szívem - e sötét világnak
-   U  -  -     - U    U  U -   U -  U 
Egy kis porszemével - egy uj sírhalmával.
-    -   -   U - U    U   -   -  -  - U   

 
Élet és sír között van megosztva szívem,
- U  -   -   U -    -   U -    U   - -   
Mint magános tölgy a puszta közepében.
 -    U - -   -    U  -   U  U U - U  
A milyen magasra nyúlik fel a légbe,
U  U  -   U -  U   - -   U  U  -  U 
Ép oly mélyen fészkel a föld kebelében.
-  -    -  -   -   U  U  -    U U - U   

  
Sötét hollók jönnek sötét hollók szállnak,
 U -   -  -   -  -   U -   -  -    -   -   
Le is törnék sulyok alatt a fa-lombja. -
 U -   -  -   U  U  U -   U  U  -   U    
Ha virágos gyepen játszó gyermekeimnek
 U  U - -    U -   -   -   -  U U-  -  
Felrebbentésökre nem terjedne gondja. -
 -  -  -  - -  U  -   -  -  U  -   U    

  
Meghajlik a lomb, a hollók felrepülnek,
 -  -  U  U  -    U  -  -   -  U -  -   
De sötét mezökről ott marad az árnyék, -
 U  U -   U -  -  -    U U  U  -   -    
Át villan keblemen az örök egy percze...
-   -  -   -  U U  U  U U  -    -   U    
Mégis mégis mintha övig földben járnék.
 - -   - -   -   U U -   -   -   -  -  
A

B

B

B

 12

12

12

12

A

B

B

B

 12

12

12

12

A

B

C

B

 12

12

13

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím




































Alliteráció