Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 433 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 31.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Bányai Kornél

A roppant Szívverésen

Magam siratni könnyem elfogyott:
sorsom verését sóhaj nélkül állom.
Szavakra lelni, sírni másokért:
ez életem s halálom.

Holt napjaim csokorba nem kötő!
Ó jaj az élet! Milliókat döngöl!
Arcokból tört szemek nyílnak belém
mint horpadt sírgödörből.

Minden magam sírásánál nagyobb
a reszkető koldusoké az uccasarkon.
Aranyhegyek alól a roskadók
nagy zokogását hallom.

Ha csillagfénnyel teljes is az ég,
ha föld se látszik szagos ibolyáktól,
ó, sír az éj s morogva iszonyú
villámok hullnak távol.

Örök jaj zúg fülemben s így sírok
vert sorsokat, így árad szóba vérem!
Magam felejtve tartom kezeim
a roppant Szívverésen!

1924., Budapest

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ