Szerző
Szász Károly

Szász Károly

magyar drámaíró, műfordító, esztéta és református püspök

1829. június 15. — 1905. október 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1155 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 30.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Szász Károly

Egy gondolat

Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús gondolat,
Mint a futó felhő árnyéka,
Mely csendes tó tükrén mulat:
Azt hű szemed már észre vette,
Hogy szempillámon könny rezeg:
Hová gondoltam? - kételkedve
S szelid mosollyal kérdezed.

Hová gondoltam? - Isten tudja!
Jő s elröpül a gondolat,
Mint vándormadárnak útja,
Felhős, felhőtlen ég alatt:
Vándor daru a végtelenbe
Száll - s elnyeli a távol ég...
- De tedd csak hű kezed kezembe,
Megmondom: mire gondolék.

Csak arról gondolkoztam, édes,
Ha majd napunknak fénye vesz:
Melyönk jut majd előbb a véghez,
A sir partján első ki lesz?
Mert fogjuk legerősebben bár
Egymás kezét egész uton:
A végponton az egyik nem vár
S otthagyja párját, jól tudom.

És abban is megnyugszom, hogyha
Te léssz, ki előre mén.
Mert látni téged sirba rogyva,
Tudom, hogy túl nem élem én.
Homályos árnyán temetődnek
Mint hattyué hal el dalom...
- De hogyha én halok előbb meg:
Mi lesz belőled, angyalom?

Szász Károly aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ