Szerző
Vachott Sándor

Vachott Sándor

költő, író, ügyvéd

1818. november 17. — 1861. április 9.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1668 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 30.

Megosztás

Címkék

Vachott Sándor

Balaton vidékén

Az vagy, kies vagy, fénylő Balaton!
Ölelve tartnak a part karjai,
S mert mondhatatlan szép ezüst öled,
El nem bocsátnak, a gyönyör miatt.
Megáll a vándor csöndes partodon,
S bár hűvös ősszel lásson tégedet:
Fürödni benned élénk vágya jő.
Midőn a nyájas este szétborong,
Leszáll a holdnak szellemrésze rád,
Leszáll a fényes csillagtáboré,
És fenn az égen csak testök marad.
Lágy habjaidnak búskomoly zaja
Felkölti a szív mély sejtéseit.
Szép vagy te, oh hullámzó Balaton!
Közel hegyekről rád zöldellenek
Végetlenűl a jókedv bokrai,
Mikről a bornak dús gyümölcse függ.
De homlokodra tőn, óh Badacson,
Az alkotó kéz sziklakoronát,
Hogy légy királyné a hegyek között.
Hadd nézzek én szét bérceid fokán.
Előttem áll, mint összedőlt remény,
Miként kirablott fészek, Szigliget.
Az őszi nap bágyadt sugáriban
Látom Csobáncot, Tátikát, Rezit,
S a messzekéklő Szent Mihály hegyét.
Költőd regéi, gyönyörű vidék,
Örök zománcot vontanak reád.
Az útazóra, látván váraid,
Eltűnt időknek levegője száll.
Víg Badacson még, víg és népes is:
Szüretjein ki lenne szomorú?
Régen keserge a szép Rózsa itt,
A vén diófa már kiszáradott,
Melynek tövében ült. És a rigók
Csak vigalomnak hallják hangjait.
Még összegyűlnek a termő hegyen,
Szomszéd megyékből hölgyek és fiák.
Bájlók a hölgyek, mint a táj maga,
Szintoly igézők, mint szép Rózsa volt;
De nincs komor bú arcaik felett.
Szemök vidám, mint a szőlő szeme,
Elénk daloktól zengnek ajkaik,
S az éjszakákat táncban lejtik el:
lm zeng az este víg zenéje már!
Jertek, barátim, minket hí e hang!
Örüljük át a holdvilágos éjt.
S midőn a hajnal első fénye kél,
Fogjunk kezünkbe habzó poharat,
S éltessük e táj őszült dalnokát!

Füred, 1842.

Vachott Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!