Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugára,
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére?
Az fest elémbe álmokat?
Látom, a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyü bérci szellő,
Mely friss lehével megcsapott?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérci patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszín erika nyit.
Ragyogva int felém a távol,
Hívó dalt vélek hallani,
Úgy csal, úgy von, úgy visz magával
Egy legyőzhetlen valami!
Ah! a tavasz lehelletére
E nyugtalan vágy megragad.
Ilyen sóvárgás viszi délre
A tovaszálló madarat!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!