A sugár fenyőfák és tölgyek pusztulnak lassan, U U - U - - - - - - - - - U a tél szaggatja a fák levelét. U - - - U U - U U - Ahol annyit rejtőztem a sűrű csendben, U U - - - - U U - - - - már csak néhány fa mered a magasba lombtalanul. - - - - U U U U U - U - U U - Kopár hegyeket látok, U - U U - - U és az alacsony novemberi hóból - U U U - U - U U - - csak nagy ritkán tör elő a fiatalos. - - - - U U - U UU U - De ki is ültetett volna? U U U - U - - U Pénzemberek jöttek ide messzi földekről, - - U - - U U U - U - - - idegen nyelven beszéltek U U - - - U - U és idegen szívvel mentek tovább. - U U - - - - - U - Idegen nyelven osztottak parancsot: U U - - U - - - U - U és hulltak a fák. - - U U - Hulltak a fák és hulltak az iskolák is, - U U - - - U U - U - U ahol még az én nyelvemen tanultak, U - - U - - U - U - U és hulltak mind, - - - - amik énnekem kedvesek. U U - U - - U - De felütöm én tanyámat a régi ösvények mellett U U U U - U - U U - U - - - - - és őrzöm a megmaradt fiatalost. - - U U - U - UU U - Tanyámat nem jelzi semmiféle zászló, U - - - - U - U - U - - csak a hozzám jövő szegények és fiatalok. U U - - U - U - U - UU U - Lehet, hogy nagy viharok jönnek a hegyekből, U - - - U U - - U U U - - és a népeken is végigront újra a háború és pusztulás, - U - U U - - - - - U U - U - - - U - vagy egy kis szellő hidege dönt el engemet. U - - - - U U U - U - U - De sorsom fel van írva és magyarul van felírva U - - - U - U - U U - - U - U a földemen, a fiatal fák levelén. U - U U U UU - - U U -
| 14
10
12
15
7
11
12
8
13
8
10
11
5
12
11
4
8
16
11
12
14
13
19
13
15
12
| Alliteráció
|