Nem akkor költök én legédesebbet,
U - - - U - U - U - -
Midőn kezemben izgatott koboz van,
U - U - U - U - U - -
Nem élvezem költői képzeletnek
U - U - - -U - U - -
Legszebb virágit hullámzó dalokban.
- - U - - - - - U - -
Csak vágy a dal, sejtés, mely vonva von
- - U - - - - - U -
Feléd, feléd, bűvös, tündéri hon.
U - U - - - - - U -
Patakcsa az, zokogva mely siet le,
U - U - U - U - U- U
Ha itt-ott egy virágot elragad bár
U - - - U - U - U - -
S fényt von reá az ég csalóka tükre.
- - U- U - U - U - U
Más boldogság az, más hon, melyre ő vár,
- - - - - - - - U - -
Míg meglelvén a tenger árjait
- - - - U - U - U-
Nyugtot talál s felejti daljait.
- - U - U - U - UU
Ah, megnyugodtam én is kebleden, hölgy.
- - U - U - - - U - -
Elhallgatott dalom. - Mit is zenegjen?
- - U - U - U - U - U
Amit csak sejte, mindaz most valót ölt, -
U - - - U - - - U - -
Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben,
- - - - U - - - U - -
S keblére hajtva forró homlokom,
- - U - U - - - U -
Legédesebb regéit hallgatom.
U - U - U -- - U U
| A
B
A
B
C
C
A
D
E
D
F
F
G
A
H
A
I
C
| 11
11
11
11
10
10
11
11
11
11
10
10
11
11
11
11
10
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|