Lauka Gusztáv

Élet folyása

Ismerém Jolánt mint gyermekét
Átkarolta anyját édesen,
Jósolám e' bimbó egykoron
A' világkertben virág leszen.

'S lön virág! a' rózsák szebbike,
Színe ártatlanság színe volt,
Számtalan méh repkedé körűl -
Keltemének sok madár dalolt.

'S ő hivén hogy minden olly szelid,
Felnyitá az ártatlan kebelt, -
Szállt reá a' zengő méhsereg,
Úgy örült hogy tiszta mézre lelt.

'S elrabolták éltető erét,
Hervadásnák indult kelleme,
'S mint az élet szebb virágait,
Úgy szakasztá le az ősz szele.

Ismerém Jolánt mint gyermeket,
Átkarolta anyját édesen -
Kit tizenhat változó tavaszt,
Most a' főldben nyugszik csendesen.