A szántó
Fölnézsz az égre, hű felebarát,
Szántván az új mezőnek ugarát.
Kémlelgeted, honnan fordul a szél,
Csak szánts, remélj madár zengésinél.
Napfényt, esőt kérvén, ajkad remeg,
Munkád az ég hogy bőven áldja meg.
Ki tudja még, s lehet, könyhullatás
Lesz majdan a jövendő aratás.
Pest, 1839.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!