Szerző
Dalmady Győző

Dalmady Győző

jogász és költő

1836. február 11. — 1916. június 30.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1014 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 31.

Megosztás

Címkék

Dalmady Győző

Nyári est az akácok alatt

Lesz még elég nyári este,
De olyan több nem leszen,
Mint az volt, az akácok közt,
Melyre én emlékezem.
Kedvesemnek ifjú arca
Belőle még kiragyog -
Akácfák a kert végében
Kétszer virágozzatok!

Csupa jóság volt a lányka,
Méz, szerelem egyiránt!
Megsimítá homlokomat,
Mintha tudná, hogy mi bánt.
Amint hajdan elsimítá,
Elhagytak a bánatok...
Akácfák a kert végében
Kétszer virágozzatok!

Legelőször homlokomat,
Aztán ajkam illeté,
Egyik csók a költőé volt,
Másik csók a kedvesé.
Kétszer érzém minden csókját,
Kétszer voltunk boldogok...
Akácfák a kert végében
Kétszer virágozzatok!

A hallgatag éjszakában
Ébren csak mi valánk,
Ámde mi az álmodóknál
Mégis többet álmodánk:
Álmodtunk a boldogságról,
Mely reánk még szállni fog...
Akácfák a kert végében
Kétszer virágozzatok!

Itt mondta, hogy boldog lenne
Egy kunyhóban is velem,
Itt mondta, hogy hűn szeretni
Nem szünik meg sohasem.
Itt láttam a végső könyűt
Melyet értem hullatott...
Akácfák a kert végében
Kétszer virágozzatok!

Virágokkal voltak épen
Az akácok mind teli:
Két virágot szakítottam,
Magamnak és őneki.
Odavan az édes este!
Csak a virág maradott...
Akácfák a kert végében
Kétszer virágozzatok!

Nem lesz több ily nyári este,
Bár örökké nyár legyen,
Valahányszor rá emlékszem,
Enyhül a bú szivemen.
Kik az üldözött sziveknek
Menedéket adtatok:
Akácfák a kert végében
Kétszer virágozzatok!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!