Dalmady Győző

Az első csók

Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem reszket ajkán,
Le-lehajtja szép fejét a rózsa,
Sok neki a boldogság talán.

Szerelemnek lágy ölében oly jó,
Ami bántott, elfeledni mind!
Lelkünk mint a habon úszó bimbó,
Letörve is élni kezd megint.

Mellettünk ül a kedves leányka,
Titkait kitárja a magány,
Mintha száz szív boldogsága verne
Égő szívünk egy mozdulatán!

Csak a szív ver... ajkunk oly néma!
Nem találunk hangot, szavakat,
Mint mikor a sok virág a réten
Eltakarja a keskeny utat.

Egy csók! s a szív minden érzeménye
Vallomást tesz... a leány megért.
A mienk ő. Új világot látunk,
És előttünk új, szebb pályatért.

Mintha többek volnánk embereknél!
Keressük a csillagos eget,
Azt hisszük, hogy közeledünk hozzá,
És alattunk a föld elveszett.

Óh szép óra, első csók órája,
Nem feledünk a végső napig!
Hull a rózsa... másé lesz a lányka,
Rólad a szív folyton álmodik.