Szerző

Palágyi Lajos

költő és tanítóképzőintézeti tanár

1866. április 15. — 1933. március 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1245 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Palágyi Lajos

A munkás vasárnapja

Egész világ künn a szabadban,
A város csöndes, néptelen;
Sötét lebujban, egy sarokban
Ülök görnyedten idebenn.

A kikelet nem csal ki engem,
Sem zöld liget, sem nyári lak,
Sem az erkélyen vélem szemben
Felém mosolygó nőalak.

Így kimerülve, tehetetlen
Nincs semmi vágyam, óhajom;
A műhely zaja zúg fülemben,
A gép visszhangját hallgatom.

Kábult fejemben úgy zsibong még
A tegnap lázas gondja mind,
És lebilincselt rab vagyok még,
Hallom: a gép hogy hí megint.

Szivemben - érzem - nincsen semmi,
Agyamban tompán kavarog;
Érzem: megszüntem ember lenni,
S kereket hajtó kéz vagyok.

1890 körül

Palágyi Lajos aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!