Szemed olykor napsugaras nyári tó, U U - - - U U - - U - áttetsző, villódzó, csalogató mélység; - - - - - - U U U - - - olykor csillagok hidegsége fénylik ki belőle - - - U - U - - U - - U U - U s fáradt lelkem nem mer elindulni felé. - - - - - U U - - U U - Szavad olykor olyan közeli, olyan ismerős, U U - U U - U U U U U - U - mintha alkonyi órán húnyt szemmel - U - U U - - - - U ébren álmodott párbeszéd ringatna - U - U - - U - - - U s olykor mintha távoli nyelv rideg hangjait - - - U - U U - U - - U- fogná fel összefüggéstelenül - - U - U - - U U - hasztalan erőlködve fülem. - U U U - - U U U Kéznyujtásnyira vagy és elérhetlenül távol; - - - U U U - U - - U - - U ősidőktől kezdve ismer minden ösztönöm - U - - - U - - - U - U - s káprázó szemmel állok örök-új arcod előtt; - - - - U - U U U - - U U - te a magány, kiben feloldódik a lelkem U U U - U - U - - U U - - s te a hontalanság, kiben reménytelenül eltévedek U U - U - - U - U - U U U - - U - s nem talállak sehol sem téged, sem magamat. - U - - U - - - - - U U U
| 11
12
15
12
14
10
11
13
10
9
14
13
14
13
17
13
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|