Hajamba térdel az alkony,
U - U - U U - U
ez a szerelmes pogány szatír.
U U U - - U - U -
A derekán sokhangú csengő
U U U - - - - - -
a dús hajnalokba visszasír.
U - - U - U - U -
Ott állunk az utcai színben,
- - - U - UU - U
a zokogó szatír, meg én:
U U U - U - U -
egy talpig megvénhedett ifjú
- - - - - U - - -
s egy gyászosan fiatal vén.
- - U - UU - -
S te, harmadik társunk a búban,
U - U - - - U - -
te szomorúfejű, te szép,
U U U - U - U -
megrettensz a szatírnak láttán,
- - - U U - - - -
ahogy fáradtan a hajamba lép.
U - - - U U U - U -
Sziromkönnyű újjaid mézét
U - - - - U- - -
a szemembe plántálod át;
U U - - - - U -
rámcsókolod nimfaszerelmed
- - U - - U U - U
és szomorú nászéjszakád.
- U U - - - U -
| A
B
C
B
| 8
9
9
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 9
8
9
8
| | | |
|
|