Szerző
Pongrácz Lajos

Pongrácz Lajos

császári és királyi kamarás, megyei alispán és költő

1815. február 14. — 1899. augusztus 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 499 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 19.

Megosztás

Címkék

Pongrácz Lajos

Zách neve

"Hogyha pedig pallos véget vet zácsi családnak,
Semmisedést érjen, mind mi nevére mutat;
És legelöl Zácsnak lázító vára, javával,
Sík legyen a földdel, hogy ki se lássa helyét."
Úgy lőn. Elvérzett iszonyún, ő, vére, családa,
S hasztalanul keresik egykori lakja romát.
Egy maradott csak fenn, az utókornak hagyományul:
Zách neve, a mellynél könnyez az emberi szív.
Honfi pedig hallgat mellében fojtva keservét,
És kitör a költő, s zengi kesergve nevét.
Példa: hogy a törvény mindig téveszti hatását,
Természet vagy jog, ellene hogyha kiált.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ