Olyan ámulva nézem napjaim,
U U - - U - - - U-
mint szakadozott mozgóképet:
- U U U - - - - -
kié a bánat és kié a kín,
U- U - U - U- U -
mi most orvul szivembe tépett?
U - - - U - U - -
Olyan távolról hallom a szavam,
U - - - - - U U U -
hogy már talán felét sem értem:
- - U - U - U - -
milyen úton vesztettem el magam,
U U - - - - U - U U
ide honnan és mikor értem?
U U - U - U U - U
Tükrömből hervadt idegen szemek
- - - - - U U - U -
néznek döbbenten szembe vélem:
- - - - - - U - -
ki éli az én messze éltemet
U - U U - - U - U U
és én kinek az éltét élem?
- - U U U - - - U
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
9
10
9
| ^ Keresztrím
| | |
| Alliteráció
|