Vagyok a gyötrelmek és gyászok könyve, U U U - - U - - - - U magasba szállt és mélyre hullott lélek U - U - - - U - - - - sötét betű gyöngysorra fűzött könnye. U - U - - - U - - - U Azé vagyok, ki önsorsába nézett U - U - U - - - U - - s aki belátott fenékig szívedbe. U U U - - U - - - - U Itt ne keress mámort, se írt, se mézet. - U U - - - U - U - U Ki e lapokról most megszólít téged, U U U - - - - - - - U az élet poklos köreit bejárta U - - - - U U- U - U s a kínok nyársán ízenként elégett. U - - - - - - - U - - Ó nyájas olvasó! ha boldogságod - - U - U - U - - - - hivőn várod még: tépj szét s iszonyodva U - - - - - - U U - U szítsd fel velem hunyorgó, lusta lángod; - - U - U - - - U - U s mint temetőn: dideregve vess keresztet - U U - U U - U - U - - s hálát rebegj, hogy ki itt holtan lázad, - - U - - U - - - - U a kísértet bántatlan eleresztett. U - - - - - U U U - -
| A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 11
11
11
| | A
B
A
| 12
11
11
| | | |
|
|