A mezőn
Tavaszi fűtenger
lélegzete leng,
mint harangszó, zeng el
felettem a csend.
Áldott déli hőnek
fénnyel öntözött
dús füvei nőnek
ujjaim között.
Fenn a mélylő kékig
halkan hímező
álmomból oly szép itt
az egész mező.
Én álmodtam égre
ringó madarat,
szarkalába kékre,
fénylő bogarat,
Én álmodtam, égjen
a pipacs színe,
bennem dobban mélyen
a földnek szíve.
Osvát Ernőnek, Nyugat, 1923/11-12. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!