Szerző

Reichard Piroska

költő, műfordító, kritikus

1884. szeptember 26. — 1943. január 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 785 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reichard Piroska

Kibékülés

A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét szavak.
Kavargó fájdalom
lávás szavai...
Mindent szabad:
ha nekem fáj,
neki is fájjon!...
Szilaj szavak,
felzokogók,
gyötrők és gyujtók,
mint a búcsúcsók
vonagló szájon...
A toll remeg.
Sebaj, hadd lássa!
Könnyes szemek
lassú irása,
fájdalmasan
fuldokló panasz
gyászdobon.
Elolvasom.
És a tűzbe dobom.

Aztán egy névjegy.
Pár szó sebtében,
csak éppen:
hogy várom.
Játszi közöny.
Nem látszik a könny.
Biztos a kezem.
Megcímezem.
Lezárom.
És összetépem.

Nem, nem levéllel,
nem szóval, könnyel,
úgy hivom, várom
minden erőmmel:
bármit csinál is,
most rám gondoljon,
bármerre jár is,
hozzám induljon!...
Körmöm bevájom
a tenyerembe,
valami téboly
gyult ki szemembe...
Most... most forduljon
be az utcánkba...
Most... most nézzen fel
az ablakomra...
Most a kapun be...
Most fel a liften...
(Jaj nekem,
ha ez az esengő,
szivszakajtó
vágy vissza nem hozza:
hiába minden...)
Lifttől az ajtó...
Számolni tízig...
Most...

Cseng a csengő!

Hat vers, Nyugat, 1935/11. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom