Dermedt szépségek ülnek az ormokon,
- - - - U - U U - U -
Zene patakzik,
U U U - -
Most a sóhajok szöknek magasba
- U - U - - - U - U
És kiterülnek langyosan a tetők fölé,
- U U - - - U U U U - U -
Sóhaj szakad fel kínzottan, keserűen,
- - U - - - - - U U --
Sóhaj-ködben úsznak most távoli
- - - U - - - - U U
Áttetsző arcok, remények, világok;
- - - - - U - - U - -
Nem zúgnak nyargaló villámok,
- - - - U - - - -
Kérges lelkekre álmosítón
- - - - U - U - -
Kiterülnek a sóhajok a tetők fölött,
U U - U U - U U U U - U -
Nem hallani, hogy valahol, most
- - U U - U U - -
Az ember megöli az embert,
U - - U U U U - -
Mindenkit nehéz sóhajok simogatnak,
- - - U - - U - U U - -
Formák, hangok oszlanak, alakulnak, alusznak,
- - - U - U U U U - U U - U
A dermedt szépségek belefeketülnek az estébe
U - - - - - U U U U - U U - - U
És megenyhült, fáradt arcok alusznak
- U - - - - - U U - U
A lebegő, párás sóhaj-felhő alatt.
U U U - - - - - - - U -
| 11
5
10
13
12
10
11
9
9
13
9
9
12
14
16
11
12
|
Alliteráció
|