Méltóságos, mint végső szavad volt,
- - - - - - - U - -
a bánatom ünnepi ruhája.
U - U U - U U U - U
A kétnapos őszi eső veri most
U - U U - U U - U U -
s rá bús szürke szineit szitálja.
- - - U U U- U - U
E bánatos szürke ünnepi ruhát
U - U - - U - U U U -
ma utcai köntössé tettem:
U - UU - - - - -
megálltam egy idegen kapu előtt,
U - U U U U - U U U -
amely zárva volt, úgy mint mi ketten.
U - - U - - - U - U
A zárt kapun halkan bekopogtaték
U - U - - - U U - U -
és lágyan a kilincshez nyúltam.
- - U U U - - - U
Az eső szitált és oly bús volt az ég,
U U - U - - - - - U -
mint a lelkem, mint te, mint a multam...
- U - - - U - U - U
Aztán elkezdtem rohanni, robogni,
- - - - - U - U U - U
hogy ne lássam, hogy nem te nyitod ki...
- U - - - - U U - U
| A
B
C
B
| 10
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
9
11
10
| ^ Félrím
| A
B
A
| 11
9
11
| | A
B
B
| 10
11
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|