Somlyó Zoltán

Április 1

Szép fájdalom: az ajkak megnyílása
kis vendéglőnek tejablakos sarkán;
sima gyöngyökként bársonyszavak kúsznak
nyelvem hegyére, pompázatos tarkán.

A legpajkosabb ángol nóta csurran,
az önműködő zongorára nézek
s a sima gyöngyök halotti menetben
szívembe futnak: kicsúfolt zenészek.

A fehér abrosz sáppatagon gubbaszt,
tán a te hókezedre gondol vissza...
Ó, mennyi-mennyi mondanomvaló van -
Egy festett lány egy baka borát issza -

Nagy vöröskezű parasztlány köhécsel
s az olcsó ételt durván elémrakja;
az önműködő zongora kifáradt.
Sirok... És ma van a bolondok napja...