Vargha Gyula Aratás felé című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Legszebb a táj így aratás felé,
 -   -   U  -  -   U U -   U -  
Hőség, aszály ha el nem perzselé;
 - -   U  -    U -   -   -   U - 
Az élet teljét csillogtatja már
U  - -   -  -    -  -  -  U  -  
Teljes pompában a királyi nyár.
 -  -   -  - U  U  U -  U   -   

  
Sötét sátrat feszítenek a fák,
 U -   -  -   U  - U U  U  -   
Megbúnak ottan a fehér tanyák;
 -  - U  -  U  U  U -   U  -   
Lombok közé őszt sejtető jegyül
 -  -   U - -     -  U -  U  U 
Egy sárguló levélke sem vegyül.
-    -  U -  U -  U  -   U  U   

  
De a zöld színben mennyi változat,
 U U  -     -  -   -   U  -  U U  
Ezüst zászlóját bontja itt a zab;
U -    -   - -   -   U -   U  -   
Tengeri-táblán a sűrű sorok
 -  U U  -  -  U  - -  U -  
Haragos zöld hulláma háborog.
 U U -   -    -  - U  - U U   

 
A széna már boglyákban, de a rét
U   - U  -   -   -  -    U U  -  
Zsendíti újra gyenge friss füvét,
  -  - U -  U   -  -   -    U -   
Minden fűszálon harmatcsepp remeg,
 -  -   -  - -   -  -   -    U -   
Zománcba játszó drága gyöngyszemek.
 U -   U  -   -   - U   -     U U   

  
Napfényben úszva tündököl a táj,
 -  -   U  -   U  -  U U  U  -  
Olyan, mint egy gazdag, kevély király.
U  -    -   -    -  -    U -    U -    
Diszül reá az érő gabonák
 U  -   U- U  - -  U U -  
Már föltevék az arany koronát.
 -   -  U -  U  U -    U U -  
A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

B

C

C

 10

10

10

10

A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

B

C

C

 10

10

10

10

























Alliteráció

Alliteráció