Édes anyám, te százszor áldott,
- U U - U - U - -
Végre megjött a várt irásod:
- U - - U - U - -
Kezembe` tartom leveled!
U - - - - U U U
Istenem, e pár kusza sorban
- U U U - U U - -
Mennyi aggódás, mennyi csók van,
- U - - - - U - -
Mennyi jóság és szeretet!
- U - - - U U U
Irod, hogy örvendsz ,
U - U - -
S hogy olykor szinte megszégyenled,
U - - - U - - - U
Olyan büszkévé tesz nevem.
U - - - - - U -
Pedig szived ez egyben téved:
U - U U U - - - -
Nem én vagyok a büszkeséged,
U - U U U - U - -
Hanem te vagy ám az nekem!
U - U U - - U U
Igaz, hogy írtam jó sokat már,
U - U - - - U - -
S egy-két különbet tán sokaknál,
- - U - - - U - -
Akik körültem zengenek;
U - U - - - U -
De ha dalomért jár dicséret:
U U U U - - U - -
Csak téged illet az, csak téged
- - U - U - - - U
És legkevésbbé engemet.
- - U - - - U U
Minden kicsinyke dal, amelyben
- - U - U U U - -
Hazát, szerelmet énekeltem,
U - U - U - U - -
Vagy örömöt és bánatot:
U U U U - - U -
Mig e világra nem jövék el,
U U U - U - U - -
Dallamával és melegével
- U - U - U U - U
A szíved alatt szunnyadott.
U - U U - - U -
Versimnek minden egy szakassza
- - - - U - U - U
A te kebledből van szakadva,
U U - - - - U - U
A te sajátod mindenik;
U U U - - - U -
Te vagy az édeshangu szerző,
U U U - - - U - -
Én csak a hangszer vagyok, melyről
- U U - - U - - -
A dalt mások megismerik.
U - - - U - U U
Dalaimból, ha többet árad
U U- - U - U - U
A csüggedés és méla bánat,
U - U - - - U - -
Mint az öröm s a jó remény:
- U U - U - U -
Csak abban áll az oka ennek,
U - U - U U U - -
Mert a te megviselt szivednek
- U U - U - U - U
Öröklött búját zengem én.
U - - - - - U -
S aki nem tudja ezt felőlem,
U U - - U - U - -
Fejét csóválja kétkedően,
U - - - U - U --
S mosolyg az oktalan borún,
U - U - U - U -
Mintha bámulva nézne rája,
- U - - U - U - U
Hogy a hegedű piros fája
U U U U - U - - U
Miért szól olyan szomorún?
U- - U - U U -
Te vagy, te vagy, nem én a dalnok,
U - U - U - U - U
Az ének, melynek szavát hallod,
U - - - - U - - U
Ott a te szívedben fogant;
- U U - - - U -
Viszhang csupán, mely rejtett völgyön
- - U - - - - - -
Születő szót nyilt hegytetőkön
U U - - - - U - -
Megsokszoroz nagy hangosan.
- - U - - - U U
Ne is szeressen senki engem,
U - U - - - U - U
Aki kedvet lel énekemben
U U - - U - U - -
S tüzén a szíve felhevül;
U - U - U - U -
Nagy hálátlanság volna: értem
- - - - - - U - -
Lobogni bármely szívnek és nem
U - U - - - U - -
Téged szeretni egyedül!
- - U - U U U U
Ha majd dalomat itt lezengém
U - U U U - U - -
S künn a temető méla csendjén
- U U U - - U - -
Fekszem a hűvös nyoszolyát:
- U U - - U U -
Még akkor is a kegyeletnek
- - U U U U U - -
Nem én, hanem te érdemled meg
U - U - U - - - -
Sirodra emlékoszlopát.
U - U - - - U -
| A
A
B
C
C
B
| 9
9
9
9
9
8
| | A
B
B
C
C
B
| 5
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|