Omszk fölött az ég megfagyott, sárga...
- U - U - - U - - U
Az őr fölöttünk lassan ide-oda jár.
U - U - - - U U U U U -
Itt már régen kész a téli máglya,
- - - - - U - U - U
Már rég meghalt a Nyár, a régi Nyár.
- - - - U - U - U -
Szomorúan járunk s Nyugat felé nézünk...
U U -- - - U - U - - -
Messze magyar földön vajon mit csinálnak?
- U U - - - U - - U - -
Minket vasmarokkal durván szerte szórtak
- - - U - - - - - U - -
Kellő közepébe a régi pusztáknak.
- - U U - U U - U - - U
Az ég takarója szellős, megfakult,
U - U U - U - - - U -
S mint a muszka cárnak arca olyan sárga.
- U - U - U - U U - - U
Az idő végzését tömött temetőkben
U U - - - - U - U U - -
Harmincezer csendes magyar ember várja.
- - U - - - U U - - - U
Rabátok... minden lépésünk kisérik.
U - - - - - - - U - -
Magyar földről csak álmodnunk szabad.
U - - - U - - - U -
Míg a békegalamb suhogását várjuk,
- U - U U - U U - - - -
Nappá hosszabbodik minden pillanat.
- - - - U - - - - U U
Omszk fölött az ég megfagyott, sárga...
- U - U - - U - - U
Az őr fölöttünk lassan ide-oda jár.
U - U - - - U U U U U -
Itt már régen kész a téli máglya,
- - - - - U - U - U
Már rég meghalt a Nyár, a régi Nyár...
- - - - U - U - U -
| A
B
A
B
C
A
D
A
| 10
12
10
10
12
12
12
12
| | A
B
C
B
| 11
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
12
11
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 10
12
10
10
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|