Szerző
Vers

A verset eddig 550 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 11.

Megosztás

Címkék

Vöröss Lajos

Az Estve

A sik mezző térje már mélj tsendességben
Kezd merülni mint egy esti édességben.
Az egész Természet halgatván hatalmas
Jó nyugodalmában mint egy diadalmas,
A' bő tejü Tehén bőgve haza mégyen,
Hogy hiv Gazdájának elég hasznot tégyen.
A' Pásztor víg Nyájja haza megy örömmel,
Mind ezeket látom belső ösztönömmel.
Már más állatok is fel ülni készülnek,
A' szelíd galambok Fészkeikbe ülnek.
A' Jó gazda ember jön haza fáradtan,
De reménnye mellet van még is nyugadtan.
Látzik már távalról sok kémény füstölgni,
A' Forrás vizek is kezdenek gőzölgni.
A' dombokról esnek kettős hegy Árnyékok
Termeszettől szabott éjjeli hajlékok
Frissülnek a' lankadt virágok nemei
Szóródnak illatjok balzsamos szerei,
Készül a fényes nap el butsuzni tőlünk,
Hogy meg nyugtathasson elmégyen előlünk;
El megy, kerek földünk téres tájjairól
Hogy meg emlékezzen más föld lakossiról.
Így mulik éltünknek siettő ideje,
Naponkén le folyik arany eszendeje.

Érzékeny versek c. kötet, Pest, 1817.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ