Ha éltünkben kínt szenvedünk, U - - - - - U - S még a remény is elhagyott, - U U - U - U - Csak egy marad írül nekünk, U - U U - - U - Mit a természet meghagyott: U U - - - - U - Az álom, hol előbb-utóbb U - - U U - U - Elnémul a kínszenvedés; - - U U - - U - Hol nincs jelen, mult és jövő, - - U - - - U - Minden csak egy nagy feledés! - - U - - U U - Oh az álom egy kis halál! U U - U - - U - S édes halnunk, ha szenvedünk, - - - - U - U - És halni ugy, tudván miként - - U - - - U - Élünk, és kínt nem érezünk. - - - - U - U - De énnekem már kedvesebb U - U - - - U - Lön az mintegy csendes halál, U - - - - - U - Az én lelkem abban dicsőbb U - - U - - U - Világu életet talál. U - U - U - U - Ha ollykor egy szeráfi arcz U - U - U - U - Fel-feltünik álmom egén, - - U U - U U - Szótlan ragyogva, mint a nap, - - U - U - U U A föld borongós fellegén. U - U - - - U - S mig álmodom, boldog vagyok; U - U - - - U U Érzem, hogy az nem puszta szó: - - U - - - U - Az álom egy élet neme, U - U U - - U U Az álom a legszebb való! U - U U - - U -
| A
B
A
B
| 8
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 8
8
8
8
| ^ Visszatérő rím
| | |
|
|