Pongrácz Lajos A hazához című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Miként dühöd s kél a tenger vizének
 U -    U -     -  U  -  -   U - -  
Hulláma, mig felette vész lebeg:
 -  - U   -   U -  U  -    U U   
Ugy kélt s dühödt, mig lángló érzetének
-    -      U -     -   -   - -  U - -  
Hódolt vakon csak, szívem a beteg;
 - -    U -    -     - U  U  U U  
Egy üdvezítőbb égi hont keresve,
U   -  U - -   - U  -    U -  U 
E földi hontul messze elvonult;
U  -  U  -  -   -   U -  U -    
Most visszatér, s ismét csak földre térve,
 -    -   U -     -  -    -   -   U  -  U  
Hogy már reménye is a földre hullt.
 -    -   U -  U U  U  -   U  -     

  
S hogy vész s letűnik már szívideálom,
   -    -      U - -   -    - U U- U  
E szív erősen most téged sohajt:
U   -  U - -   -    - -   U -     
Magyar hazám! te légy, te nagy, magas hon,
 U  -   U -    U  -     U  -     U -   U  
E földön álmaimnak békepart;
U  -  U  -  U-  -   - U -    
Hisz túl ezen kivész a kínos álom,
 -    -  U -   U -   U  - U  - -   
S tán e kebel rokon keblet talál;
   -  U  U -   U -   -  -   U -   
Szebb hon egét egykor ha feltalálom,
  -    U  U -  -   -   U  -  U - U  
A mellytül elválaszt még a halál.
U  -    U  -  - -     -  U  U -  
A

B

A

B

B

C

A

D

 11

10

11

10

11

10

11

10

A

B

C

D

A

E

A

E

 11

10

11

10

11

10

11

10