Miként dühöd s kél a tenger vizének U - U - - U - - U - - Hulláma, mig felette vész lebeg: - - U - U - U - U U Ugy kélt s dühödt, mig lángló érzetének - - U - - - - - U - - Hódolt vakon csak, szívem a beteg; - - U - - - U U U U Egy üdvezítőbb égi hont keresve, U - U - - - U - U - U E földi hontul messze elvonult; U - U - - - U - U - Most visszatér, s ismét csak földre térve, - - U - - - - - U - U Hogy már reménye is a földre hullt. - - U - U U U - U - S hogy vész s letűnik már szívideálom, - - U - - - - U U- U E szív erősen most téged sohajt: U - U - - - - - U - Magyar hazám! te légy, te nagy, magas hon, U - U - U - U - U - U E földön álmaimnak békepart; U - U - U- - - U - Hisz túl ezen kivész a kínos álom, - - U - U - U - U - - S tán e kebel rokon keblet talál; - U U - U - - - U - Szebb hon egét egykor ha feltalálom, - U U - - - U - U - U A mellytül elválaszt még a halál. U - U - - - - U U -
| A
B
A
B
B
C
A
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
C
D
A
E
A
E
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | | |
|
|