Szerző
Pongrácz Lajos

Pongrácz Lajos

császári és királyi kamarás, megyei alispán és költő

1815. február 14. — 1899. augusztus 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 660 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pongrácz Lajos

A hazához

Miként dühöd s kél a tenger vizének
Hulláma, mig felette vész lebeg:
Ugy kélt s dühödt, mig lángló érzetének
Hódolt vakon csak, szívem a beteg;
Egy üdvezítőbb égi hont keresve,
E földi hontul messze elvonult;
Most visszatér, s ismét csak földre térve,
Hogy már reménye is a földre hullt.

S hogy vész s letűnik már szívideálom,
E szív erősen most téged sohajt:
Magyar hazám! te légy, te nagy, magas hon,
E földön álmaimnak békepart;
Hisz túl ezen kivész a kínos álom,
S tán e kebel rokon keblet talál;
Szebb hon egét egykor ha feltalálom,
A mellytül elválaszt még a halál.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ