Reichard Piroska

Emlékek kínos útján

Naponta újra kezdem
véres vesszőfutásom,
gyilkos emlékek útján
reszkető rohanásom.

Jobbról-balról lesujtnak,
nincs hova meneküljek,
egy pillanatnyi helyem,
hol pihenni megüljek.

Ezer kar nyúl utánam,
(ó bús lidérces álom!)
ezer karom vesszőzi
zokogó büszke vállam.

Ezer kisértet támad,
(ó messze, megnyilt sírok!)
ezer halott arcommal
most mind egyszerre sírok.

Emlékek kínos útján
gyötrő, hajszoló lázban
minden napom elvérzik
gyilkos vesszőfutásban.