Téli estve
A téli csendes estvék,
Reánk köszöntenek,
S azok imár egészen
Lelkemhez illenek!
S ha környezi sötétség
Szobámnak négy falát:
Ugy környezi sötétség
Szivemnek oldalát.
S miként künn a falakrul,
Eltünt szin s minden ék:
Ugy benn szivem falárul,
Minden mit érezék.
S csak ollykor lesz világos
Mindkét sötét lakom:
Ha csillag- s hold világa
Deríti ablakom.
Feltűn ekkor szivemben
A mult emlékezet,
S vele a bánat, eltünt
Boldogságom felett!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!