Szerző
Pongrácz Lajos

Pongrácz Lajos

császári és királyi kamarás, megyei alispán és költő

1815. február 14. — 1899. augusztus 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 723 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 10.

Megosztás

Címkék

Pongrácz Lajos

Kertben

Kertben valánk én és te! és felettünk
Terülni láttuk hársak lombjait,
És én alattok látám teljesülve,
Ifjú szerelmem égi álmait:

Téged oh lyán! keblem szent foglalatját,
Rég a kié volt minden érzetem,
Kit rejtekében istenként imádtam,
Nem mondva néki még: hogy szeretem!

S hogy végre most együtt valánk mi ketten,
S kinálkozott az édes alkalom,
Elődbe tárni keblem égi titkát,
A mellyre üdv várt vagy kinfájdalom;

Én néma lettem! nem merém kitárni
Keblemnek üdvezítő életét,
Koczkára, sorsra tenni nem merészlém
Kivítt tulajdonát, benső hitét.

S még is mi boldog voltam én hitemben:
Mert nem sok kell, hogy boldogok legyünk!
Csak hit, remény, vagy puszta képzelődés,
S édenné válhat földi életünk.

S illy érzeménynyel álltam volt előtted,
Tekintve rád, kit hittel szereték,
Nem kérve tőled önzőleg szerelmet...
S oh én hitemben olly boldog valék!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ