Szerző
Pongrácz Lajos

Pongrácz Lajos

császári és királyi kamarás, megyei alispán és költő

1815. február 14. — 1899. augusztus 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1105 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 10.

Megosztás

Címkék

Pongrácz Lajos

Vágy

Zöld a berek, zöld a mező,
Kék a csermely, és kék az ég;
Madár dalol, fű illatoz,
Él és örvend egész vidék.

S mi kedves volt mindig nekem,
Szülő földem veszen körül,
Minden lépten emlékezet;
S mind ennek szívem nem örül.

Lelkem elvágy innen tova,
Az más vidék után sohajt,
Hol nincs szebb ég, nincs szebb mező,
Mit most szivem még is ohajt.

Ohajt szivem egy kis lakot
Viszonlátni, s ben' egy szobát,
Szobában a' kedves leányt,
S arczának szép liliomát.

De most mindezt nem láthatom.
Mit ér nekem így e vidék?
Mit a zöld hegy, a zöld mező,
A kék csermely, a tiszta ég?

S ne kérdjétek: mit érezek?
Vagy kérdjétek, mi térezett:
Midőn a föld első fia
Az édenbül száműzetett!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom