Vágy
Zöld a berek, zöld a mező,
Kék a csermely, és kék az ég;
Madár dalol, fű illatoz,
Él és örvend egész vidék.
S mi kedves volt mindig nekem,
Szülő földem veszen körül,
Minden lépten emlékezet;
S mind ennek szívem nem örül.
Lelkem elvágy innen tova,
Az más vidék után sohajt,
Hol nincs szebb ég, nincs szebb mező,
Mit most szivem még is ohajt.
Ohajt szivem egy kis lakot
Viszonlátni, s ben' egy szobát,
Szobában a' kedves leányt,
S arczának szép liliomát.
De most mindezt nem láthatom.
Mit ér nekem így e vidék?
Mit a zöld hegy, a zöld mező,
A kék csermely, a tiszta ég?
S ne kérdjétek: mit érezek?
Vagy kérdjétek, mi térezett:
Midőn a föld első fia
Az édenbül száműzetett!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!