Most én épp oly egyedül vagyok,
- - - U U U - U -
mint ahogy régesrég kivántam.
- U - - - - U - -
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
U U U U - - U - U U
Most én mindig szomoru leszek.
- - - - U U U U U
Az ablakomból kitekint a szívem,
U - U - - U U - U - -
némán, mint a behódólt váteszek.
- - - U U - - - U U
Most minden várás elmúlott felőlem
- - - - - - - - U - -
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
- - - - - - - - U -
hogy bányáiból magamat kiöljem.
- - -U - U U - U- U
Valaha ott egy büszke úr lakott,
U U U - - - U - U -
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
U - - - - - U - U - -
durván becsapott ajtót, ablakot...
- - U U - - - - U U
| A
B
A
| 9
9
10
| | A
B
A
| 9
11
10
| | A
A
A
| 11
10
11
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 10
11
10
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|