Szerző
Verseghy Ferenc

Verseghy Ferenc

költő és nyelvész

1757. április 3. — 1822. december 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 673 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. február 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Verseghy Ferenc

Horátziushoz

Bel mocsok nélkűl ragyogó Igaznak
elhiszem, Flaccus! hogy epés nyilakkal
töltt tegez nem kell, mikor a' vadaknak
járja lakásit.
Téged a' farkas, noha fegyveretlent,
elkerűlt önnkint, mikor a' ligetben
bútalan szívvel Lalagét dalolván,
szerte bolyongtál.
Ámde más törvény van az embereknél!
Emberek voltak, kik irígyen engem'
Laura' karjábúl idegen helyekre
messze ragadtak.
Űzzön el zordon havasokra sorsom,
hol gyümölcságak soha sem virítnak,
's a' deres földek beborítva nyögnek
lusta ködökkel!
Űzzön a' naptúl kiaszott hegyekre,
hol ruházatlan Feketék tanyáznak!
Laura lessz nékem szeretőm örökké,
Laura barátném!

1806.

Verseghy Ferenc aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ