Isten elménket bezárta a térbe.
- U - - - U - U U - U
Szegény elménk e térben rab maradt:
U - - - U - - - U -
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
U - U - - - U - U -
gyémántkorlátját még csak el sem érte.
- - - - - - U - U - U
Én, boldogolván azt a madarat
- - U - - - U U U -
ki kalitjából legalább kilátott,
U U - - - U U - U - -
a semmiből alkottam új világot,
U - U - - - U - U - -
mint pókhálóból sző kötélt a rab.
- - - - - - U - U U
Új törvényekkel, túl a szűk egen,
- - - - - - U - U U
új végtelent nyitottam én eszemnek;
- - U - U - U - U - -
király gyanánt, túl minden képzeten
U - U - - - - - U U
kirabolván kincsét a képtelennek
U U - - - - U - U - -
neveltek, mint Istennel osztozó,
U - - - - - U - U -
vén Euklides, rab törvényhozó.
- U- U - - - - U -
| A
B
C
A
| 11
10
10
11
| | A
B
B
A
| 10
11
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
A
A
| 10
11
10
| ^ Bokorrím
| A
B
B
| 11
10
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|