1 Itt ülök csillámló sziklafalon. - U - - - - - U U U Az ifju nyár U - U - könnyű szellője, mint egy kedves - - - - U - - - - vacsora melege, száll. U U U U U U - Szoktatom szívemet a csendhez. - U - - U U U - - Nem oly nehéz - U - U - idesereglik, ami tovatűnt, U U U - U U U U U - a fej lehajlik és lecsüng U - U - U - U - a kéz. U - Nézem a hegyek sörényét - - U U U - U - - homlokod fényét - U - - - villantja minden levél. - - U - - U - Az úton senki, senki, U - - - U - U látom, hogy meglebbenti - - - - - - U szoknyád a szél. - - U - És a törékeny lombok alatt - U U - - - U U - látom előrebiccenni hajad, - U U - U - - U U - megrezzenni lágy emlőidet és - - - U - - -U U - - amint elfut a Szinva-patak - U - - U U - U U U ím újra látom, hogy fakad - - U - - - U U a kerek fehér köveken, U U - U - U U - fogaidon a tündér nevetés. U UU U U - - U U - 2 Óh mennyire szeretlek téged, - - U U U - - - - ki szóra bírtad egyaránt U - U - U U U - a szív legmélyebb üregeiben U - - - - U U UU - cseleit szövő, fondor magányt U U- U - - - U - s a mindenséget. U - - - - Ki mint vízesés önnön robajától, U - - U - - - U U - - elválsz tőlem és halkan futsz tova, - - - U - - - - U U míg én, életem csúcsai közt, a távol - - - U - - UU - U - - közelében, zengem, sikoltom, U U - - - - U - - verődve földön és égbolton, U - U - U - - - - hogy szeretlek, te édes mostoha! - U - - U - - - U U 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, U - - - - - U - - mint mélyüket a hallgatag vermek, - - U U U - U - - - szeretlek, mint a fényt a termek, U - - - U - U - - mint lángot a lélek, test a nyugalmat! - - U U - - - U U - - Szeretlek, mint élni szeretnek U - - - - U U - - halandók, amíg meg nem halnak. U - - U - - - - U Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, - - U U - - U U - U U őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. - - - - - - U U U - Elmémbe, mint a fémbe a savak, - - U - U - U U U U ösztöneimmel belemartalak, - U U- - U U - U - te kedves, szép alak, U - - - U - lényed ott minden lényeget kitölt. - U - - - - U - U - A pillanatok zörögve elvonulnak, U - U U - U - U - U - - de te némán ülsz fülemben. U U - - - U - - Csillagok gyúlnak és lehullnak, - U - - U - U - - de te megálltál szememben. U U U - - U - U Ízed, miként a barlangban a csend, - - U - U - - U U - számban kihűlve leng - - U - U - s a vizes poháron kezed, U U - U - - U - rajta a finom erezet, - U U U U U U - föl-földereng. - - U - 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, - - U - U U - U U - hogy pillantásod metsz és alakít? - - - - - - - U U - Miféle lélek és miféle fény U - U - U - U - U - s ámulatra méltó tünemény, - U - U - - U U - hogy bejárhatom a semmiség ködén - U - U U U - U - U - termékeny tested lankás tájait? - - - - - - - - UU S mint megnyílt értelembe az ige, - - - - U - U U U U alászállhatok rejtelmeibe!... U - - U - - - UU U Vérköreid, miként a rózsabokrok, - U U- U - U - U - - reszketnek szüntelen. - - - - U - Viszik az örök áramot, hogy U U U U U - U - U orcádon nyíljon ki a szerelem - - - - - U U U U - s méhednek áldott gyümölcse legyen. - - U - - U - U U - Gyomrod érzékeny talaját - U - - - U U - a sok gyökerecske át meg át U - U U - U - U - hímezi, finom fonalát - U U U - U U - csomóba szőve, bontva bogját - U - U - U - U - - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját - U -- - U - U - U - s lombos tüdőd szép cserjéi saját - - U - - - -U U - dicsőségüket susogják! U - - U - U - - Az örök anyag boldogan halad U U U U - - U - U - benned a belek alagútjain - U U U U U U - UU és gazdag életet nyer a salak - - U - U - U U U U a buzgó vesék forró kútjain! U - - U - - - - UU Hullámzó dombok emelkednek, - - - - U U - - - csillagképek rezegnek benned, - - - - U - - - - tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, U - - - - - - - - - sürög millió élő állat, U - - U- - - - - bogár, U - hinár, U - a kegyetlenség és a jóság; U U - - - - U - - nap süt, homályló északi fény borong - - - U - - - U U - U - tartalmaidban ott bolyong - - U- U - U - az öntudatlan örökkévalóság. U - U - U U - - U - - 5 Mint alvadt vérdarabok, - - - - U U U úgy hullnak eléd - - U U - ezek a szavak. U U U U U A lét dadog, U - U - csak a törvény a tiszta beszéd. U U - - U - U U - De szorgos szerveim, kik újjászülnek U - - - U- U - - - - napról napra, már fölkészülnek, - - - U - - - - - hogy elnémuljanak. U - - - U U De addig mind kiált - U - - - U- Kit két ezer millió embernek - - U - - U- - - - sokaságából kiszemelnek, U U - - - U U - - te egyetlen, te lágy U U - - U - bölcső, erős sír, eleven ágy, - - U - - U U U - fogadj magadba!... U - U - U (Milyen magas e hajnali ég! U - U U U - U U - Seregek csillognak érceiben. U U - - - U - UU - Bántja szemem a nagy fényesség. - U U U U - - - - El vagyok veszve, azt hiszem. - U - - U - U - Hallom, amint fölöttem csattog, - U U - U - - - - ver a szivem.) U U U U 6 (Mellékdal) - - U (Visz a vonat, megyek utánad, U U U - U U U - - talán ma még meg is talállak, U - U - U - U - - talán kihűl e lángoló arc, U - U - U - U - - talán csendesen meg is szólalsz: U - - U - U - - - Csobog a langyos víz, fürödj meg! U U U - - - U - U Ime a kendő, törülközz meg! U U U - - U - - - Sül a hús, enyhítse étvágyad! U U - - - U - - U Ahol én fekszem, az az ágyad.) U U - - U U U - U
| A
| 0
| | A
B
C
D
C
E
F
G
E
| 10
4
9
7
9
4
10
8
2
| | A
A
B
C
C
B
D
D
B
D
D
E
B
| 8
5
7
7
7
4
9
10
10
9
8
8
10
| | A
| 0
| | A
B
C
B
A
D
E
D
F
F
E
| 9
8
10
9
5
11
10
12
9
9
10
| | A
| 0
| | A
A
A
B
A
B
| 9
10
9
11
9
9
| | A
B
A
A
A
C
| 11
10
10
10
6
10
| | A
B
A
B
C
B
B
B
B
| 12
8
9
8
10
6
8
8
4
| | A
| 0
| | A
B
C
C
A
B
| 10
10
10
9
11
10
| | A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
B
A
B
B
C
C
C
D
C
C
D
| 11
6
9
10
10
8
9
8
9
11
10
8
| | A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
B
C
C
C
D
D
C
| 9
9
10
9
2
2
9
11
8
11
| | A
| 0
| | A
B
C
A
B
D
D
C
| 7
5
5
4
9
11
9
6
| | A
B
B
C
C
D
| 6
10
9
6
9
5
| | A
B
A
B
C
B
| 9
10
9
8
9
4
| | A
| 0
| | A
| 3
| | A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|