Egy menyasszonynak
Napszivednek melegénél
Ujonnan születtem,
Fényes elméd szárnyalását
Boldogan követtem.
Vissza! vissza! Szellemed már
Szárnyain nem hordoz -
Megsebezve borulok le
Menyasszonyi fátyolodhoz.
Isten veled, szép világom!
Lelkem édes álma!
Mit nekem már hír, dicsőség!
Nem te vagy a pálma.
Keblem mélyén örök sajgó
Fájdalmak zokognak -
Meggyászolom hófehérét
Menyasszonyi fátyolodnak.
Isten veled homlokomnak
Lehullt koszorúja!
Lelkem arany zománczait
A vihar hadd fújja!
Árny borul rám égő napból,
Fényes csillagokból -
Másnak üdve mosolyog le
Menyasszonyi fátyolodról.
Szegény vagyok, de akad még
Egy-két drága gyöngyöm:
Menyasszonyi ajándékul
Ime, neked küldöm.
Szemem omló drága gyöngyét
Mind neked áldozza:
Tűzd, ha mégy az oltár elé,
Menyasszonyi fátyolodra.
De, ha kilépsz a templomból,
Rázd le, szórd le rögtön!
Homlokodon a boldogság
Napja tündököljön!
Rózsák között járj vidáman
Tündöklő napoddal -
Takard el bús emlékemet
Menyasszonyi fátyoloddal!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!